Ezt a bejegyzést szept. 5-én kezdtem el írni, ami bő két hete volt és akkor is azt mondtam, hogy már két hete nem írtam :) Ami akár hogy is számolom, azt jelenti, hogy már majd egy hónapja nem került ide új bejegyzés egyáltalán...
"Lassan két hete nem írtam már ide. Ennek több oka is van: egyrészt elkezdtem dolgozni, ami mellett nem sok szabad időm marad; másrészt meg nem is történ olyan sok újdonság az elmúlt hetekben. De mivel többen is érdeklődtek, hogy mi van velem, illetve a blognak csak úgy van értelme, ha írnak is bele, elhatároztam, hogy megpróbálom összefoglalni az elmúlt hetek eseményeit." (én) [gáz saját magamat idézni? :), akárhogy is, csak azért teszem, hogy érzékeltessem, milyen sokat sikerült írni a legutóbbi alkalommal]
A harmadik ok talán a "cultural shock", vagyis a túl sok új szokás egyszerre, amit nagyon nehéz megszokni egyszerre. Ez általában sok kis apróság, de mivel mind a kultúrából ered, ezért nehéz őket megérteni, logikát találni benne. Talán nem is lehet, hanem csak idővel elfogadja az ember. Éppen ezért sem akartam nagyon írni, mert valószínűleg csak panaszkodni lettem volna képes. Hogy miről is beszélek, érdemes elolvasni ezt a kis irományt Kínáról [http://grunwald.hu/kina/kina_essze_tartalom.htm], amit egy magyar srác írt saját tapasztalataiból. Mivel többé kevésbé én is így látom a dolgokat és elég lusta vagyok ahhoz, hogy én is leírjam még egyszer saját gondolataimat [amit egyébként már megtettem párszor], egy két részt idézek tőle:
"A metrón sok az újságárus, és gyakran találkozhatunk kéregetőkkel is. Érdekes jelenség a metrón való közlekedésben, melyet eddig sehol másutt nem tapasztaltam, hogy az emberek egyszerűen nem engedik kiszállni a többieket. Ahogy nyílik az ajtó, a kocsiban lévők kifelé nyomnak mindenkit, a felszállni igyekvők pedig befelé. Így aztán gyakran patthelyzet alakul ki. Se ki, se be. A metró maga egyébként tiszta és jól karban tartott, a budapestihez nagyon hasonló." - Illetve sokszor a metrón utazók sem engednek le, mert képesek megállni az ajtóban, de mikor kinyílik az ajtó, a csóri meg nem mozdulna, viszont az emberek elkezdenek felszállni. Még szerencse, hogy a legtöbben kisebbek, mint én és ilyenkor szoktam letarolni a fél tömeget. A másik kedvencem, mikor csúcsidőben összegyűl egy csomó ember a be-/kiléptető kapuknál. Ilyenkor szó szerint olyan érzésem van, mintha egy csoport marhát összeterelnének. Sőt vannak spec. emberek is, akiket ugyan nem értek meg, de kb. utasításokat adnak hangosbemondóval, hogy hogyan közlekedj. DURVA!
Köpködés: "A köpködés a kínaiak kedvenc szokása. Nem az amolyan kidobjuk a szánkon, hanem a jól előkészített, hörgetve visszaszívott, és jól összegyűjtött, már-már agyból jövő, figyelemfelkeltő köpet, melyet vagy elénk, vagy mögénk köpnek, szerencsétlen esetben (ez még velem nem fordult elő) ránk." - Érdekes ez számomra, kevésbé irritáló, mind a metrón vagy az utcán való tolakodás, sőt általában csak egy nagyot röhögök rajtuk. Mondjuk néha képesek zárt térben is köpködni, ami tényleg egy kicsit undorító.
WC: "A gyerekek majdnem mindegyikének lyukkal ellátott nadrágja van, mely azt a célt szolgálja, hogy ha nagydolguk van, nem kell költeni pelenkára, mert el lehet intézni a dolgot az utcán is. Csak le kell guggolni, és már mehet is. Sokszor lehet anyákat látni, ahogy kakiltatják vagy pisiltetik a gyereket az utcára. Az utcákon sokkal több dolgát végző embert lehet látni, mint Magyarországon, annak ellenére, hogy igen sok jól felszerelt, ingyenes és legtöbbször igen tiszta nyilvános WC van.
A kínai WC-k nagy része pottyantós WC, melynek több variációját is láttam már." - Én inkább azt mondanám, hogy orosz WC vagy guggolós, van egy vájat a földbe, fölé guggolsz és imádkozol, hogy nehogy bokán fosd magad :D Még nálunk a cégnél is ilyen, viszont szerencsére az albérletben van angol WC.
A kínai WC-k nagy része pottyantós WC, melynek több variációját is láttam már." - Én inkább azt mondanám, hogy orosz WC vagy guggolós, van egy vájat a földbe, fölé guggolsz és imádkozol, hogy nehogy bokán fosd magad :D Még nálunk a cégnél is ilyen, viszont szerencsére az albérletben van angol WC.
Szemetelés: "Sokat gondolkoztam azon, hogy miért van ilyen nagyon kevés szemetes tartály Kínában. A legtöbben azt mondják, hogy azért, mert így, az utcaseprők alkalmazásával küzdenek a munkanélküliség ellen. A valódi okot azonban még ma sem tudom. Az igaz, hogy nagyon sok ember takarítja az utcákat, de szerintem a szemetes tartályok nem vennék el az utcasöprők munkáját. Sokszor több száz métert kell a fővárosban is sétálni, hogy a jégkrém papírját ki tudjuk dobni. Így a legtöbb ember nem is próbálkozik szemetesbe dobni a hulladékot. Nagyon sok érdekes módszert láttam már arra, hogyan lehet feltűnés nélkül eldobni a szemetet. A kínaiak mesterei ennek. Legyen város vagy falu estére mindenhol, minden megtelik szeméttel." - Viszont tényleg egész sok az utcaseprő és általában reggelre feltakarítanak szinte mindent. Más kérdés, hogy délutánra megint minden tiszta szemét. Illetve nekem nem tűnt fel annyira, hogy nagyon trükköznének az eldobást illetően.
Az emberek: ".. Alapvető szabály, hogy a kínaiak vendégszeretők és kedvesek mindaddig, amíg a pénz nem kerül szóba. A pénz megvadítja őket. Ha bajban vagyunk, és segítséget kérünk, számíthatunk a segítségükre, de ekkor is oda kell figyelni." - Erről hallottam egy sztorit: rengeteg ember próbál meg pénzt csinálni abból, hogy előre megvesz egy csomó jegyet [Kínában csak 3 nappal előre lehet vonat jegyet váltani, és nincs retúr jegy...] és aztán drágábban próbálja meg eladni, ami a nagyobb ünnepekkor bizony jó üzlet. Sőt van, aki a kórházi kb. 5 jüanos sorszámokat veszi meg és mikor te bemész, már nincs jegy. Ekkor oda megy hozzád az illető és azt mondja, hogy vehetsz tőle 50-ért.
"A kínaiak soha nem mondják, hogy nem tudom. Ha valakinek fogalma sincs arról, merre van az, amit éppen keresünk, akkor sem fogja azt mondani, hogy nem tudom. Útbaigazít az ellentétes irányba. Az úgynevezett kulturális különbségek miatt már sok problémám adódott. [...] Sokan úgy érzik, hogy a kínaiak általában nem szeretik a fehér embereket, de ezt én nem éreztem. Nincs megkülönböztetés a színek között. [...] Kína jó hosszú ideig teljesen zárt ország volt, nagyon sok ember nem látott még élő fehér embert. Sok az olyan kisfalu, ahol mint helyi látványosságot bámulják a látogatót. [...] Kínában nem létezik türelem, sor és együttérzés. A türelem hiányát a legjobban a közlekedésben lehet érezni. Tulajdonképpen azt lehet mondani, hogy Kínában nincsenek is nagyon közlekedési szabályok. Ember embernek farkasa, ahogy azt a klasszikus latin mondás tartja. A piros lámpa nem feltétlenül azt jelenti, hogy meg kell állni, a zöld pedig nem azt, hogy most már indulhatunk. Ezzel a mentalitással nagyon hamar kilométeres dugók alakulnak ki. Ha még sárga van, akkor a leforduló autósok elindulnak, és nem érdekli őket, hogy közben a másik sávban lett zöld. Így aztán senki nem tud sehová menni. Ha valahol sor alakul ki, legyen az a jegypénztárnál, vagy az úton, vagy a WC előtt, mindig vannak olyanok, akik magukat fontosabbnak gondolják a többieknél, így lelkiismeret furdalás nélkül mennek előre, elfoglalva az első helyet. Az ilyen emberek száma elég nagy, így a legtöbbször sor nem is alakul ki, csak tülekedés. A metróra való várakozás és a beérkezett metróba való bejutás esetét már említettem." - Talán ezeket találtam a legnagyobb kihívásnak az itt létem során ezért gondoltam kiemelni őket, a többi részt meg érdemes elolvasni Grünwald Imi honlapján. Ugyanakkor érdekes, hogy mostanra sikerült egészen hozzászokni ezekhez, vagy talán türelmesebb és toleránsabb lettem ezekkel szemben.
Munka: Ide még nem írnék túl sok mindent egyelőre... A munka nem egy agysebészet, ha sikerült kideríteni mi lenne a feladat. Itt azt a filozófiát vallják, hogy kezd el csinálni, azt majd megtanulod. Ami valamilyen szinten igaz is, de ha semmit nem tudsz a dologról, akkor aztán nehéz elindulni vagy bármit is csinálni. Egy hét után megtartották az első pár "traininget", viszont trainingnek nem nevezném, mert kb. felolvastak pár ppt-t és csókolom. Próbáltam jelezni nekik, hogy olvasni mi is tudunk, így elég lenne elküldeni e-mailben az anyagot, vagy pedig meséljenek is egy picit arról, ami ott le van írva, akkor talán meg is értenénk valamit belőle. A munka mennyisége is elég változó, van, hogy alig csinálunk valamit [pl. most hétvégén be kell mennünk, de kb. nincs értelme], van, hogy olyan sok a feladat, hogy nincs időnk végig nézni, így kb. a legtöbb ember csak átfut a teszten. A társaság szerencsére elég jó, így egyenlőre megvagyok és mindenkivel jól kijövök, habár az ukrán csajjal már sikerült összevesznem, a részletekbe nem mennék bele [legyen elég, hogy persze nekem volt igazam:P], de szerencsére sikerült azt is rendezni végül.
Vízum: Egy végtelenül hosszú procedúra... Erről itt [http://glenm.blogbus.com/logs/34575252.html] tudtok olvasni, ezt a részét nem írom le. De az egész kezdődött ott, hogy próbáltam kideríteni mit is kéne csinálni a vízumommal, mert 1 hónapra érvényes, én jöttem egy évre és ahány embert kérdeztem annyi féle választ kaptam. A legjobb, ha munkavállalói vízumod van, de ahhoz 2 év munkatapasztalat kell [amit egyébként nem is olyan nehéz "igazolni"...], különben marad a business vízum. A cégnél elmagyarázták, hogy meg kell hosszabbítani [amit max. 6 hónapra lehet egy alkalommal, később azt hiszem lehet még egyszer 6 hónapra]. Illetve adtak egy tel. számot, akik vízum hosszabbítással foglalkoznak. Beszéltem velük és elmondták, hogy ezer valahány száz jüanba fog fájni. Ezután elmentem a HR, hogy ez nem frankó, ez több, mint a fizetésem negyede, fizessék ki nekem a vízumot. Majd kb. 1-1.5 hétnyi nyaggatás után sikerült kinyögniük, hogy kifizetik, de intézzem el magamnak és kérjek nyugtát, majd azt benyújtva vmikor vissza kapom a pénzem. Ezután elkezdtem intézni [kb. ahogy fent le van írva], de persze ez sem ment zökkenő mentesen: kétszer kellett regisztrálnom a lakhelyemet, mert szar volt a nyomtatójuk, de perszer ez csak később derült ki, hogy rohangálhasson az ember. Aztán a rendőrök kerestek a lakásban, telefonon, mindenhol, hogy valóban itt lakom e. [angolul persze nem beszélnek...] Erről is lehetne persze oldalakat írni, de ahhoz már nincs kedvem és szerencsére nem volt soha semmi gáz. Itt az ilyenek teljesen normális. Ma például az alsó szomszéd kopogtatott az én szobám ajtaján... igazából nem vágom, hogy jött be, gondolom valaki nem zárta be a bejárati ajtót, de akkor is mi az, hogy a csóri csak úgy bemegy valakinek a lakásába. Hogy pontosan mit akart, azt nem tudom most se, mert kihívtam a kínai lakótársakat, hogy beszéljenek vele, de úgy sejtem az ő új mókusuk miatt jött. A szomszéd szobában egy kész állatkert van: eddig volt két kutyájuk, de hétvégén beszereztek egy mókust is és szerintem a csávó már agyfaszt kap tőle, ahogy az ugrál a ketrecében. Szerencsére én nem hallom, viszont nem tudom ők, hogy tudnak megmaradni, néha az ajtójuk előtt érzem már az állat szagot. Sikerült eléggé eltérni a tárgytól, minden esetre a lényeg, hogy ma átvettem az új vízumomat, így minden oké!
